Telefon: +36 1 269 5242
Isonzó Expressz | Különvonat, zarándokvonat, nosztalgiavonat, Doberdó
 

Ütközetek az Isonzónál

Egy teljes hónappal a hadüzenet után, június 23-án az olaszok elérkezettnek látták az időt arra, hogy döntő támadást indítsanak az Isonzó-védvonal ellen. Az első cél Trieszt elfoglalása lett volna.

Amikor 1915 májusának elején Olaszország felmondta a hármasszövetségi szerződést, Franz Conrad von Hötzendorf, az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének vezérkari főnöke a szerb határról egy felerészben magyar hadosztályt küldött az Isonzó mentére. Május 23-án, a hadüzenet pillanatában az olasz határon – Tiroltól a tengerig – mindössze hat hadosztályunk nézett farkasszemet 35 olasz hadosztállyal (egy-egy gyaloghadosztály 11–15 ezer gyalogharcossal vonult a hadszíntérre).

A gorlicei áttörés kedvező fejleményei tették lehetővé, hogy Conrad még az olasz hadüzenet előtt kivonja a magyar VII. hadtestet a kárpáti csatafrontból, és május 21-től kezdve Mezőlaborcról a karintiai hegyekbe küldje. Ez a hadtest azonban csak a hadüzenet után érhetett ide. Már a hadüzenet után indult el a szerb határról a XV. és XVI. hadtest (összesen öt hadosztály), valamint az északi hadszíntérről másfél osztrák hadosztály az Isonzóhoz, ahol a védelmet Conrad Svetozar Borojević-re (később az első nem német származású tábornagy az Osztrák–Magyar Monarchiában) bízta. Ezzel párhuzamosan a németek alpesi hadtest néven egy bajor hadosztályt szándékoztak a nyugati frontról Tirolba küldeni.

A gorlicei áttörés kedvező fejleményei tették lehetővé, hogy Conrad még az olasz hadüzenet előtt kivonja a magyar VII. hadtestet a kárpáti csatafrontból, és május 21-től kezdve Mezőlaborcról a karintiai hegyekbe küldje. Ez a hadtest azonban csak a hadüzenet után érhetett ide. Már a hadüzenet után indult el a szerb határról a XV. és XVI. hadtest (összesen öt hadosztály), valamint az északi hadszíntérről másfél osztrák hadosztály az Isonzóhoz, ahol a védelmet Conrad Svetozar Borojević-re (később az első nem német származású tábornagy az Osztrák–Magyar Monarchiában) bízta. Ezzel párhuzamosan a németek alpesi hadtest néven egy bajor hadosztályt szándékoztak a nyugati frontról Tirolba küldeni.

Szerencsére Luigi Cadorna hadseregtábornok, az olasz csapatok főparancsnoka nem rohanta meg azonnal az Isonzó-vonal gyenge véderőit, így Boroevič időt nyert, és tartós védelemre rendezkedhetett be az első nagyobb csata előtt. Cadorna ezt a soha többé jóvá nem tehető hibát azzal indokolta, hogy nagyarányú támadás megindítására az olaszok a hadüzenetkor még nem voltak felkészülve. Az antanttal április 26-án kötött szerződés szerint ugyanis az olasz haderő köteles volt egy hónap leforgása alatt fegyvert fogni. Ezért következett be a hadüzenet május 23-án – még mielőtt az olasz seregek teljes harci készültségüket elérték volna. A támadók a Monarchia határát – ott, ahol ezt visszavonulva szinte tálcán felkínáltuk nekik megengedtük – május 24-én lépték át, de csak azért, hogy kitapogassák védőállásainkat, és megszerezzék azokat a vonalakat és területeket, ahonnan később döntő támadásra indulhattak. Cadorna a főcsapást az Isonzón át Trieszt, illetve Laibach (Ljubljana) felé tervezte. Itt az előnyomulásnak nem állták útját erődítések.

Az I. Isonzói csata június 23-án hét napig tartó, de nem éppen sikeres bombázással indult, majd az olasz gyalogság intézett meglehetősen tervszerűtlen rohamot az állásaink ellen. (Megjegyzendő, hogy az első három isonzói ütközetet „állások nélküli” csataként is emlegetik, lévén erőink a VII. hadtest parancsnoka, József főherceg utasítására csak ezt követően építettek ki szilárd védelmi vonalakat.) A támadók nem is értek el eredményt: a Monarchia katonáinak a kétszeres túlerő ellenére sikerült az olasz hadsereget megállítani, a szögesdrót akadályok lelassították a támadást. Július elején további két hadosztály harcba küldésével sikerült stabilizálni a védelmi vonalakat. Cadorna július 7-én leállította a támadást. Az olasz veszteség 16 ezer, a Monarchiáé tízezer fő volt. A VII. magyar hadtestet a Krn sziklatömbtől az Isonzó-vonalra helyezték át, így a csata végén részt vett a doberdói fennsík védelmében.

Az első nagy ütközet után Boroević a Doberdó védelmét József főhercegre bízta, aki a fennsík kulcspontját jelentő Monte San Michele magaslatára magyar csapatokat –17. közös hadosztály (debreceni, szegedi, karánsebesi és temesvári bakák), 20. honvéd hadosztály (budapesti, debreceni, nagyváradi, székesfehérvári honvédek), 16. hegyi dandár, és így tovább – állított. Itt, a doberdói pokolban folyt el a következő csaták során a legtöbb magyar vér.

Tíznapi szünet után, július 18-án Cadorna az egész vonalon megújította a támadást. Ám ez már a II. Isonzói csata története – az Isonzó expressz utasai éppen az ütközet századik évfordulóján keresik fel az egykori hadszíntereket.

MÁR FOGLALHATÓK a részvételi jegyek a 2019-es Isonzó Expresszre!

A vonat, amiről négy ország beszél: 2019 nyarán az Isonzó Expressz újra útnak indul!

Jelentkezés